Dimitrie Cantemir (1673-1723) a román történelem és kultúra egyik legjelentõsebb képviselõje. Dimitrie Cantemir-t azért válaszottuk Alapitványunk védnökévé, pártfogójává, és tevékenységünk szellemi jelképévé, mert széleskörû tevékenységet fejtett ki a kulturális és szellemi értékek megismeréséért és mert kiemelkedõ és tudatos szerepet vállalt a román kultúra elterjedésében, mintegy szellemi nagykövetévé vált.

Enciklopédikus alkatú irástudóként, Dimitrie Cantemir a XVII-XVIII század egyik legjelentõsebb humanistája és a felvilágosodás elõhirnöke volt.

1673 október 26-an született Ana Bantaº és Constantin Cantemir (ki 1685 és 1693 között moldvai fejedelem volt) gyermekeként; kiemelkedõ, összetett és széles körû képzésben volt része a tanult filozófus és görög irodalomtudós, Ieremia Cacavela irányitása alatt. Ebben az idõszakban tanulmányozta a latin, görög és szláv nyelveket (14 nyelvet beszélt), liberális mûvészeteket, a teológiát, hadviselést és történelmet. Hajlama a szintézisre és a felhalmozott tudás értelmezésére korán mutatkozik és csakhamar megjelennek elsõ irásai, a “Divanul”, a “Metafizika” és a “Logika”.

Konstantinápolyban, mint Moldva Portára küldött garanciájaként, folytatja tanulmányait a “Pátriarkátus Görög Akadémiáján”, megismerve a muzulmán világot, az arab bölcsességet, a keleti hitet és nyelveket, a román kultúra elsõ orientálistájáva válva.

Mivel bejáratos volt az európai nagyhatalmak nagykövetségeire, alkalma nyilt a román kultúra ismertetésére, ugyanakkor Dimitrie Cantemirt hamarosan akkreditálták mint a török történelem legavatottabb ismerõjét.

Dimitrie Cantemir 1710-ben válik Moldva fejedelmévé és rövid uralkodása alatt megpróbál egy centralizált államot létrehozni, ennek érdekében szerzõdést köt I. Péter cárral (Lutk – 1711). Teljes mértékben tiszteletben tartva a cárral kötött egyezséget, belépik, a cár oldalán, a török-orosz háborúba.

A stãnileºti-i vereség következtében azonban kénytelen a cári udvarba menekülnie, ahol I. Péter (Nagy Péter) cár közeli munkatársává válik, támogatva õt a politikai döntések meghozatalában.

Leibnitz hatására kidolgozza a “Descriptio Moldavie” (“Moldva leirása”) cimû mûvét, amelyben ugyanazt a politikai hitvallást fogalmazza meg, amelyet fejedelemként maga is támogatott.
Az emlitett mû elismeréseként és a német filozófus javaslatára Dimitrie Cantemirt beválasztották a Berlini Királyi Akadémia tagjává.

Ideális tanácsadóként, szem elõtt tartva a két egyeduralkodó állam felfogását, számos reformot kezdeményezett, az államok minél gyorsabb fejlõdése érdekében, közben tovább folytatja munkásságát, megirja az “Istoria creºterii ºi descreºterii Imperiului Otoman” (“A török birodalom fejlõdésének és hanyatlásának történelme”) cimû mûvét, melyet minden jelentõsebb európai nyelvre leforditottak. Ugyancsak ebben a periódusban készül el a “Hronicul vechimei româno-moldo-vlahilor” (A román-moldáv-oláh régiség krónikája).

Cantemir részvétele az orosz politikai életbe fokozódott miután kinevezték a “Szenátus tagjává és titkos tanácsadójává”. Utolsó jelentõs politikai akciója -az orosz cár 1722-es Perzsia elleni kampánya- ihlette a “Collectanea Orientalia. Princips Demetrii Cantemiri variae schedae et excerpta e autographo descripta” cimû mûvét, mely kartográfiai és régészeti jegyzetekbõl áll, többek közt a keleti folklór, erkölcsök és szokások leirásait, értelmezéseit tartalmazza.

1723 augusztus 21-én halt meg a Dimitrievka birtokon, melyet szolgálataiért az orosz cártól kapott.

Dimitrie Cantemir életmûve mindmáig egyedi, komplexitásának és mélységének köszönhetõen, valamint enciklopédikus formája miatt: benne a tudomány a filozófiával vegyül, a történelmet és földrajzot tudományosan elemzi, az irodalmat és zenét kiegésziti a szokások és folklór tanulmánya, távol minden dilletantizmustól mindvégig magán viseli a tuományos módszerek és valódi megismerés bélyegét.

Dimitrie Cantemir földi maradványait 1935-ben hozták Romániaában és ma a Iaºi-i „Trei Ierarchi” Uralkodói Templomban találhatóak meg. Koporsója kõfedelén a következõ szöveg olvasható: “Hazája szabadságáért elviselt hosszú és nehéz bujdosás után itt pihen Dimitrie Cantemir, Moldva fejedelme.”